Először is köszöntöm minden kedves olvasómat! :-) Meglepett, hogy milyen sokan kértétek tőlem ezt a blogot már előre, illetve, hogy a körlevelem után még többen jeleztétek, hogy szívesen követnétek nyomon írországi új életem főbb mozzanatait. Bevallom, kicsit furcsán érzem magam. Eddig soha nem vezettem naplót, most pedig életem első ilyen típusú irományát mindjárt közzé is teszem az interneten.
Azon gondolkoztam, nincs-e valami különös kettősség a viselkedésemben ezáltal. Máris megmagyarázom mire gondolok: világ életemben ellene voltam a TV-ben látható „valóság” showknak. Egyben szántam is azokat, akiknek annyira üresek a hétköznapjaik – a saját életük – hogy rá vannak szorulva arra, hogy vadidegenek luxus börtönbe zárt mindennapjait kövessék nyomon. Ehhez képest most gyakorlatilag én is egy egyszemélyes „valóság showt” csinálok azáltal, hogy nyilvánosan naplózom életem egy hosszabb szakaszának részleteit. Amiben talán mégis más ez, hogy akik olvassák/olvassátok, mind ismertek legalább valamennyire, nem vagyok teljesen idegen, és valljuk be, az én eseményeim legalább tényleg a valóságot fogják tükrözni, egy igazi világ igazi történéseit. Nem egy bekamerázott luxusvillában fogok élni, hanem az ír valóságban, magyar szemszögből. Teljesen egyszerű, szándékos botrányoktól mentes hétköznapi életet fogok élni, ahogy otthon is tenném.
Azt hiszem kalandos, olykor nehéz, de sokszor szép időszak elé nézek. Nem is várok tőle semmi mást, csak hogy dolgozhassak, tapasztalhassak és közben megismerhessek egy másik kultúrát igazán közelről. A része lehessek az ír – elsősorban cork megyei – hétköznapoknak. Nem, nem vár az út végén milliós nyeremény, autó, luxus utazás, de vár valami sokkal jobb, nem is a végén, hanem már út közben, minden egyes nap. A lehetőség, hogy úgy éljem az életem, ahogy mindig szerettem volna. Világot lássak, új embereket ismerjek meg (a régi barátaimat persze ettől még eszemben sincs elfelejteni, vagy háttérbe szorítani), és itt az esély rá, hogy megpróbáljak magamnak egy olyan életet felépíteni, amilyenre jelen helyzetben otthon nem valószínű, hogy lenne lehetőségem. Hogy mit kezdek ezzel az eséllyel, az már rajtam múlik. Minden egyes napból megpróbálom kihozni a maximumot.
Nem tervezek túlzottan részletes naplót írni. Nem ígérem, hogy minden este lesz friss bejegyzés, különösen hétköznap, hiszen a dadus műszak nem délután jár le, hanem este akkor, amikor a csemeték elaludtak. Igaz, viszont lesznek szabad délutánjaim, mert átlagosan háromtól ötig alszanak a manók, akkor pedig szabad vagyok, ha épp nincs valami eget rengető dolog, amiben segíteni kell. A hétvégéim pedig rendszerint teljesen szabadok. A lényeg, hogy szeretném megtalálni azt a bizonyos arany középutat a megosztott információk tekintetében. Annak nem lenne értelme, hogy az események 90 százalékát „nem érdekes”-nek titulálva kihagyjam a blogomból, hiszen szeretnék reálisan elképzelhető képet festeni a leendő kinti életemről, ami csak kellő mennyiségű információ átadásával lehetséges. Viszont nem szeretnék a másik oldalra se túlzottan átesni. Így biztos, hogy nem fogok olyan részletes naplót vezetni, melyben órára pontosan lebontva ott állnak a legapróbb mozzanatok is, miszerint: „Ma 11:30-kor kicseréltem Donncha pelusát. Délben Ríona kétszer tüsszentett, én pedig fél kettőkor megigazítottam a hajamat…” Tehát, ahogy írtam, törekedni fogok az arany középútra, hogy minden fontos/érdekes információt megosszak, ami által könnyebb hiteles képet kapni az én kis ír életemről, illetve a nézőpontomon keresztül a dél-írországi hétköznapokról, ugyanakkor csak az említettekhez valóban szükséges fejlemények kerüljenek a blogomba.
Amit így a bevezetőm végén szeretnék előre leszögezni: arról nem fogok tudni hiteles és teljes képet festeni, hogy általánosságban milyen az élet Írországban. Csak arról, hogy nekem milyen. Én milyennek látom, miket tapasztalok. Hogy milyen az én Írországom, elsősorban Cork megyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése