Tehát először: valaki jelezte, hogy talán nem szerencsés kiírnom a fogadó családom nevét, és így írni róluk, mert esetleg a személyiségi jogaikat sértheti és ha kiderül, akár baj is lehet belőle. Bevallom, nekem ez eszembe se jutott. Mivel rosszat nem írtam senkiről, csak tényeket, amelyek pedig pozitívumok, nem gondoltam, hogy gond lehet, ha nevén nevezem az én kis ír családomat. De igaz, személyiségi jogok és hasonlók… Ezért utólag megpróbálom javítani a blog bejegyzéseim bizonyos részeit. Még nem jöttem rá hogy kell, mert a szerkesztésnél csak azt ajánlja fel a cucc, hogy törölhetem a teljes bejegyzést… De amint rájövök, hogy tudom csak a neveket törölni, akkor megcsinálom. Tartalmilag semmit sem változtatok majd meg, de a neveket vagy teljesen kiveszem, vagy monogramra/kezdőbetűre rövidítem. Így már biztos nem lehet gond. Tehát ezt a csorbát akkor igyekszem kiköszörülni, köszönöm a figyelmeztetést!
Másodszor: a Dilemma című legutóbbi bejegyzésemmel kapcsolatban is óvatosságra intettek. Nem látom be ki és miért szeretne nekem keresztbe tenni (milyen okkal?), ráadásul magyarul írom a blogom, tehát egyik család sem értené még ha megtalálná véletlenül, és így nem is vehetnék rossz néven, ráadásul amúgy sem vehetnék rossz néven, mert a korrektségre direkt figyelek mindenkivel szemben, de mindegy, tehát akkor hallgatva az elővigyázatosságra intésre, utólag töröltem azt a bizonyos bejegyzést. Volt dilemma, nincs dilemma. Eredetileg úgy gondoltam, hogy tényleg őszinte, nyílt naplót fogok vezetni, amibe az aktuális érzéseim, esetleges vívódásaim is beletartoznak legalább valamennyire. De azt is értem valahol, hogy aki azt mondta ne írjak inkább az ír blogomban arról a bizonyos dilemmámról (ezt már csak azok érthetik, akik abban a pár napban olvasták, amíg fent volt), miért is intett óvatosságra. Igaz, az internet lényege, hogy nyilvános. Ami oda felkerül, az gyakorlatilag bárki számára elérhetővé válik, ezért egy bizonyos fokig óvatosnak kell lenni, és nem jó teljesen kitárulkozni. Hátha akad valaki, akinek kedvenc szórakozása, hogy visszaél információkkal és „bekavar”. Természetesen NEM az én kedves alkalmi, vagy rendszeres blog olvasóimra gondolok! Bennetek megbízom, különben miért küldtem volna el a naplóm elérhetőségét, és egyáltalán: minek írnék naplót, ha nem bíznék az olvasóimban, akik eleve zömmel rokonok, barátok? Tehát csak ahhoz tartom magam, hogy az ember manapság – sajnos – nem lehet elég óvatos, ki tudja ki keveredhet véletlenül a blogomra stb. Ezért amiről az immár eltávolított dillemmázós bejegyzésemben írtam, arról inkább az érdeklődőkkel magánlevélben folytatok eszmecserét. Egyébként a döntésemet meghoztam, jól árgondoltam ezer szempontból, mérlegeltem sok mindent, és végül döntöttem úgy, hogy közben mindenkivel korrekt tudjak maradni, senkinek a bizalmával ne éljek vissza, de én is jól járjak. Mert bár valóban a legfontosabb, hogy segítsünk egymásnak és mindig, de tényleg mindig maradjunk korrektek, és közben ne is bántsunk meg senkit, ha egy mód van rá, mégis itt már az én életemről, munkámról, fizetésemről, jövőmről stb. van szó, és ki döntse el, hogy nekem mi a legjobb, ha nem én? Tehát egy bizonyos döntésre jutottam,amiben bizony őszintén azt néztem leginkább, hogy mi szolgálja legjobban azt, amit szeretnék elérni az életemben, és ami józan ésszel átgondolva és a szívemre hallgatva is a legközelebb áll ahhoz, ami nekem a legjobb. Ez talán önző álláspont, nem tudom. De tény, hogy nem élhetek CSAK másokért. Magamért kell élnem, mert ki álljon ki az érdekeimért, ha nem én? De emellett akinek csak lehet, segíteni kell, szeretnék is, és nagyon figyeltem/figyelek arra, hogy a legfontosabbat: a korrektséget ne adjam fel soha. Hogy mit döntöttem végül, azt privátban megírom azoknak, akik érdeklődéssel fordultak a dilemmám felé. Biztos vannak, akik később kapcsolódtak a blogomra és most fogalmuk sincs, milyen dilemmáról esett szó ebben a fejezetben, hiszen már nem látják azt a bizonyos bejegyzést. Nos, ha van ilyen, akkor bocsánat, a továbbiakban nem leszek ilyen rejtélyes, teljesen közérthető dolgokról fogok irkálni, de akik az elejétől követik a naplómat, azoknak meg kellett magyaráznom, hogy utólag miért változtatok néhány dolgon. Miért tűnnek el bizonyos személynevek, és miért töröltem visszamenőleg az ominózus bejegyzést…
Apropó személynevek, személyiségi jogok stb. Akkor felteszem a kérdést: van, akinek –főleg a megköszönő részben, hálásan – említettem a keresztnevét és zavarja, szeretné, hogy töröljem? E-mail-ben lehet jelezni és akkor sűrű bocsánatkérések közepette törlöm utólag, ha ugye kitapasztalom hogyan lehet... Mostantól pedig jobban szem előtt tartom ezeket a jogi mizériákat, és inkább ha egy mód van rá, kerülöm a nevek közlését. Igazából nem értem miért, engem tuti nem zavarna, hogy valaki ír rólam, amíg igazat közöl és nem negatívan irkál, de mindegy. Nem hívom ki magam ellen a sorsot :-)
Ez tehát egy magyarázatként szolgáló „korrekciós” rendhagyó fejezet volt. A továbbiakban már tényleg csak az írországi kalandozások lesznek taglalva. Most megyek csomagolni, mert még le is kell mérnem a cuccokat, hogy nehogy túllépjem a megengedett súlyhatárokat. Nem szeretném, ha a marcona biztonsági emberkék kezdenék kipakolni a bőröndömet a reptéren és esetleg ott kellene megválnom valamitől, vagy sok-sok eurós pótdíjat kellene fizetni… Folyt. köv. talán már csak Írországból :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése